Igertem egy postot az utolso postomban, ami aztan jol elmaradt. Tul sok mindenrol nem akartam mondjuk irni, az auto atirasat akartam kifejteni, de annyira nem fontos, azota ugyis tobb behatas ert, es talan majd maskor leirom ezt is. Most bevallaltam egy kis hetvegi munkat, fizetik, nem erdekel, igy most van is idom irogatni.

Rendkivul prozai okai vannak annak amiert nem irtam, sok volt a munka peldaul. Viszont decemberben olyan dolog tortent ami miatt eloszor ereztem azt, hogy nagyon tavol kerultem Magyarorszagtol es ezt az erzest me'g meg kell szoknom. Mert eddig nem ismertem, ugy voltam vele, hogy hat haza tudok jutni barmikor. Viszont decemberben egy nagyon kedves csaladtagom nagyon hirtelen nagyon rosszul lett. Nagyapamrol van szo, korhazba kerult, mentovel vittek, eleg szar erzes volt. Es ekkor melaztam el, hogy akkor most mi is van? Mert a korhazba nem tudok bemenni meglatogatni + felkeszulni a legrosszabbra (elbucsuzni) es ez rendkivul pocsek volt. Mert tudniilik a masik nagyapam is igy halt meg, hirtelen osszeesett annyi, kb 1-2 honap kellett mire magamhoz tertem.

Es tulajdonkepen az volt a szar, hogy nem tudtam magamban elkepzelni azt, hogy ha barmi rossz tortenne es elo kellene adnom a fonokoknek, ki hogy reagalna ra. Tudom hogy az elozo munkahelyemen abszolut megertoen vettek volna egy ilyen esetet, itt nem tudom. Raadasul a tehetetlenseg gyilkos volt szamomra. Annyit azert elmondok hogy nagypapa egy hetig volt korhazban, kiengedtek, nincs jol most se, de hat 8x eves ezekre fel kell keszulni, tetszik nem tetszik. Viszont nagyon tanulsagos dolog tortent ezalatt. Roman-magyar kollegam nagymamaja kb ugyanebben az idoben szinten korhazba kerult. Es sajnos meg is halt. Latszott a kollegan, hogy megrazta az esett, igyekezett passziv maradni, de hat na. O ugy mondta, hogy nagyanyja az egyetlen aki miatt visszamenne Romaniaba (iszonyatos velemenyunk van a romanoknak Romaniarol es az emberekrol, ezt majd egyszer kifejtem) es most ezt az utolsot is "elvesztette". Ennek ellenere total passziv maradt, latszott rajta, hogy meg ha megfeszul se megy vissza az orszagaba. Es elgondolkodtam rajta en el fogok e valaha jutni erre a pontra. Karacsony utan elmondhatom, elfogok. De errol mar csak a kovetkezo posztban ertekezek.

Mindenesetre erdekelne, hogy a tobbi tavolba szakadt magyar vajon ezeket a dolgokat hogyan kezeli. Ugy gondolom, hogy annak ellenere, hogy most mar masik orszagban, mas eletet, mas emberekkel elunk eddig eleg sokat jartunk haza, ez minden bizonnyal 2010ben valtozni fog.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.